A budai Himfy utca és a Ménesi út sarkán, az Eötvös József Collégiummal átellenben magasodó ódon villaépületet a legtöbben úgy ismerik, mint habilitációs – vagyis veleszületett rendellenességgel küzdő gyerekeket gondozó – központot. De a pár év híján 100 éves, jellegzetesen gellérthegyi ház eredetileg nem közintézménynek épült. E rövid blogposzt célja bemutatni a vázlatos történetét.

Az önkormányzati tulajdonú, évek óta üresen álló villa a napokban azért került a hírekbe, mert szerepel a helyi privatizációra kikiáltott tételek között. E blogposzt célja az ismeretterjesztés: az épület akkor menthető meg a bontástól, ha jelenlegi és jövőbeli felelős (!) tulajdonosai tisztában vannak múltjával és eszmei értékével.

*

A 20. század elején a Gellért-hegy déli lejtője (Jókai Mór szavai szerint: „Budapest Riviérája”) egészen másként festett, mint ma. A Villányi és Somlói út közötti terület alig volt beépítve, a mai Móricz Zsigmond körtérhez közel eső részt az 1910-ben Alpár Ignác tervei alapján épült Eötvös Collégium uralta. Alatta a tízes években kezdek kinőni a földből egyszerűbb felépítésű nyári villák. 1916-ból már van adat, hogy a mai Ménesi út 16. (akkori számozás szerint: Ménesi út 10., I. kerület) helyén is ilyen nyári villa állt, melynek tulajdonosa a lakcímjegyzék szerint Hein Sámuel és neje volt.

 Az Eötvös Collegium a 20. század elején (fotó: Fortepan / Berecz)

A telken ma is álló házra a tervdokumentumok szerint 1923-ban adtak ki építési engedélyt, és 1924-ben építették a villaépületet, Elekes Adolf György (más forrásokban csak Elekes György) gépészmérnök megbízásából. Erről tudósít az alábbi kicsi hír: „A Ménesi út 10. számú ház építési munkálatainál az állvány összedőlt és maga alá temette Bajusz Mihály 30 éves betonmunkást A szerencsétlenül járt ember súlyos zúzódásokat szenvedett és mindkét lába eltörött.”

Forrás: Népszava, 1924-09-28 / 216. szám

Elekes György ide, a Ménesi út 10-be jelentette be a Gellérthegyi Faiskola és Kertészeti Részvénytársaságot, melynek igazgatója volt. Az Elekes-villa közvetlen környezete, a mai Himfy utca ekkoriban, a 20-as években kezdet beépülni: itt vett telket Wälder Gyula építész (a Madách téri ikonikus téglaépületek tervezője), és építtetett 1928-ban saját célra családi házat neobarokk stílusban (ma egyházközségi tulajdon, a Budai Ciszterci Szent Imre Plébánia épülete), de itt építkezett a kor neves színésznője, a tragikus sorsú Zilahy Irén is. A Gellérthegyi Faiskola és Kertészeti Részvénytársaság Ménesi út–Himfy utcai „székházára” mindenesetre a környék tősgyökeres lakói Elekes-villaként emlékeznek.

Az épületet Csapó Heim József és Faludi Jenő műépítészek irodája tervezte.

Az Elekes-villa 1923-as terve

A Ménesi utat 1929-30-ban átnevezték Nagyboldogasszony útjára, a telkeket újraszámozták. Ekkor került az Elekes-villa a 16. szám alá. A második világháború után nevezték vissza az utat Ménesire, a számozás viszont maradt. Innentől Ménesi út 16. az Elekes-ház. (A Ménesi utat az aradvármegyei Ménes község után nevezték el. Az ok: korábban még a hegy egész déli lejtője szőlővel volt beültetve. A Somlói utat a somlói, a Villányi utat a villányi, a Ménesi utat a ménesi bortermővidékről keresztelték.)

Elekeséken kívül a villának az 1944. június 1-jén készült adatszolgáltatási ív szerint három lakója volt: Fazekas István (gondnok), Hirsch Ernő és Krausz Pál. 1955-ből még van nyom arról, hogy Elekes vezetéknevű emberek laknak a házban. 1979-ben viszont már arról jelennek meg apróhirdetések, hogy a Fővárosi Csecsemőotthon „Buda” azonnali belépésre felvesz gondozónőt a Ménesi 16-ba. Vagyis a villa ekkor már közintézmény. Hogy pontosan mikor és hogyan államosították, további kutatásnak kell tisztázni.

Az épület a rendszerváltás után a fővárosi önkormányzat Csecsemőotthon és Egészségügyi Gyermekotthonai Igazgatóságához került, később habilitációs napközi lett: veleszületett rendellenességgel és betegséggel küzdő gyerekekkel foglalkoztak itt. Sokáig egész Budapesten ez volt az egyetlen ilyen intézmény. Jobb korszakaiban egyszerre 25 gondozottat tudott fogadni.

Az Elekes-villa 2019-ben, a Ménesi felől

Az Elekes-villa 2021. áprilisi állapot szerint, a Ménesi út felől

Az Elekes-villa terasza 2021. áprilisi állapot szerint

 Az Elekes-villa egyik belső tere 2021. áprilisi állapot szerint

A kilencvenes évek közepén egy darabig úgy volt, hogy az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek kapják meg, hogy kollégiumként hasznosíthassák a frissen visszakapott Szent Margit (korábban: Kaffka Margit) Gimnázium mellett. Ez végül nem valósult meg.

A habilitációs központ folyamatos finanszírozási gondokkal küzdött. A XI. kerület már 1993 átvette volna, de csak abban az esetben, ha az épületet is megkapja. Elhúzódó viták után végül ilyesmi megoldás született: 2000. január elsejétől az I., a XI. és a XII. kerület közösen vették át az intézményt, és biztosították a működéséhez szükséges pénzt. A funkció – habilitációs központ – megmaradt. A következő években fejlesztések (akadálymentesítés, liftépítés, tetőfelújítás) is történtek. Az épület belsejét az évtizedek alatt radikálisan átalakították, de egyes ajtók, lépcsőrészek még őrzik az eredeti állapotot.

 *

Az Elekes-villa évek óta üresen áll, külső falait benőtte a borostyán. A tulajdonos XI. kerületi önkormányzat még 2019-ben, a választások előtt tette forgalomképessé, eladását a közelmúltban hirdették meg.

Az ingatlan Vt-V-XI-06 övezeti besorolású, és NINCS rajta semmilyen helyi védettség. Ha az önkormányzat által kiírt pályázaton olyan tulajdonoshoz kerül, aki még a főfalak megtartásával sem számol, ez a majd' 100 éves épület eltűnhet a föld színéről.

*

Szerző: Borbás Barna

Ha bárkinek van még információja a ház történetével kapcsolatban, kérem, jelezze a himfyutca [kukac] gmail [pont] com címen!